2012. szeptember 8., szombat

Semmi sincs

Nincsenek szavaim. Szeretném visszakapni őket, de talán én is csak akkor tudok írni, ha van kiről. Most csak én lennék, a vívódásom jó és rossz között, csak a szokásos vágyakozás-szindróma és önundor.

 "Tükörbe nézek és félek. Az előttem álló lány bármikor megrepesztheti a mosolyt az arcomon. Nehéz volt felvarrni oda, az orrom alá, hogy jól is álljon. Tudom, hogy ha nem vigyázok, halott kezével letépi onnan a kék krepp papírt és a helyén fekete kereszt marad, és nem csak azért, mert az szép."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése