2012. november 21., szerda

Ne gondolkodj

Nem teszem.

Levettem a polcomról a könyvem és fellapoztam. Majdnem egy éve nem tettem, de annyira szükségem volt a szavakra - a dalok napok óta a fejemben kavarognak, nem tudom, miért. Óvatosan suttogtam a mondatokat, mintha összetörhetnének. Imádom.
De nem igazán erről akartam írni.

Az egyik részem arról, hogy szeretnék végre bátorságot valahonnan, szeretnék időt is, hogy összeszedjem a gondolataimat és kifolyassam a helyzetet kicsit allegorikusan, kicsit elvontan. Nem akarok konkrét történésekről írni, olyasvalamit szeretnék, amit nyugodtan postázhatok az Eső szerkesztőjének, mert igen, szeretném, ha a nevem benne lenne (szeretném, ha a gondolataim ott lennének, a lapon), de kiadni magam? Nem, az képtelenség.
Szóval, akarok macskákról, törött hógömbökről, őszi levelekről, kávéba kevert álmokról, puha és finom lepedőkről, zoknis talpakról és hasonló semmiségekről írni, majdnem egyben. Valamikor.

De ez már megint beszámoló. Nem tetszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése