2012. december 29., szombat

Évzáró part1

Január: Az évet részegen kezdtem, tessék, ez az igazság. Magamról sem tudtam, éjfélkor a hidegben egy alig-pár-órája-ismert srác nyakába kapaszkodva suttogtam boldog új évet kint, a kertben. Nem lett boldog. Még aznap írt Árny, másfél hónap után, hogy nem tudom már, mit. A lényege annyi volt, hogy kellenék. Köszönöm, jókor. A születésnapom után egy nappal belecsöppent Dé az életembe, miközben én visszacsöppentem az evés/nemevés fájdalmaiba, szép lassan. Hónap végén már nem voltak barátaim, mert idő közben Farkassal szenvedtünk és minden percemet ő töltötte ki, meg az, hogy fájtam. Túlestem életem első vágásán, a fürdőkádban ülve figyeltem, ahogy a vízbe csorog a vérem, és zokogva-hörögve konstatáltam, hogy jobb. Valahogy jobb.
Február: Életemben először túléltem két napot, tökéletesen és teljesen evészet nélkül. Büszke voltam magamra, és Árnyéknak számoltam be a sikerről. Szerepeltem a színházban, volt két nap boldogságom. Dét egyre jobban megismertem és egyre jobban a szívemhez nőtt, miközben Farkas még mindig ugyanolyan reménytelen volt, ha nem reménytelenebb. Elmentem a Bárka színházba, láttam egy remek darabot, mosolyogtam és vidámkodtam az osztálytársaimmal és kicsit közelebb kerültem Bóbitához. Anya megtudta a szülőin, hogy decemberben titokban pszichológusnál voltam, mert a barátaim megzsaroltak, hogy ha nem megyek, felvilágosítják anyát, hogy mit keresett a kicsi lánya az erdőben aznap. Kiakadt, tudtam, hogy nem bízik bennem, leült velem beszélgetni, aminek a vége csak annyi lett, hogy levegőhöz nem jutottam a sírástól. Az életem romokban.
Március: Meguntam a fájdalmat. Eldöntöttem, hogy kijövök ebből a mocsokból, akármennyire lesz is nehéz. Lecseréltem a fekete sablonom virágosra, magamra erőltettem a mosolyt, még akkor is, amikor hánynom kellett tőle. Kibékültem a barátaimmal, habár az, ami ezután következett, minden volt, csak barátság nem. Megvádoltak, hogy evés után ledugom a torkomon az ujjaimat, aztán közöltem velük, hogy nem - sajnos -, erre nem vagyok képes. Rendben, a sajnost nem tettem hozzá. Elmentem Pestre, a WestEndben vásároltam a testvéremmel, aztán tizenötödikén hat hónap után újra találkoztam az apámmal, aki elhozta nekem Angliából a kedvenc könyvem angolul.
Április: Egyik délután az ágyamon ültem és azt éreztem, hogy most rögtön meghalok, ha nem beszélhetek Dével. Nem haltam meg, de el sem múlt az érzés. Tudjátok, ez olyasvalami volt, ami igaz is volt, meg nem is. Leginkább nem, mert többnyire inkább az egyedüllét fájdalmáról szólt. Ő volt az egyetlen, aki nem lökött el és aki még nem okozott fájdalmat. Hát belekapaszkodtam. Tizenötödikén hajnalban olyan sms-t kaptam tőle, amire egyáltalán nem számítottam, aztán a vége az lett, hogy napokig szépeket írtam és gondoltam. A tavaszi szünet tehát egy hatalmas fordulattal zárult. Nem is tudtam igazán megszokni a dolgot.
Május: Kezdtem egy Punnany Massif koncerttel, folytattam a Dével találkozással. És elrontottam a névnapomon, amikor kiakadtam, illetve először ébredtem rá, hogy nem fog ez nekem soha menni, akármennyire akarom is. Közben az evés/nemevés tovább folyt, szépen csöndben, a hegek gyűltek a karomon és hónap végén megkíséreltem még egyszer eltenni magam láb alól, ami nem jött össze, újfent. Illetve, ellátogattam a Nemzeti Színházba, egy csodás délutánt töltöttem a Duna parton, és megnéztem a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című darabot, ami teljesen magával ragadott.
Június: Megvolt életem első vizsgadarabja, hatalmas sikerrel, nagy és szép mosolyokkal. Elhatároztam, hogy leszámolok a régi önmagammal. Lassan kezdtem közel engedni magamhoz mindenkit, először az új barátaimat, aztán a szüleimet. Nagyon nehezen ment, főleg, hogy mindenki rémesen szkeptikusan állt hozzám, meg az én élni akarásomhoz. De haladtam. Filmeket néztem, moziba mentem, vidám blogot írtam, nyarat terveztem, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy a Farkashoz fűződő vasláncokat valahogy elvszakítsam. Árnyék persze mindenhol ott volt, amivel semennyire sem tudtam mit kezdeni - egy idő után pedig már csak nem is akartam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése