2012. december 28., péntek

Ez ugyanaz a játék. Vagy lehetne ugyanaz.

Eszembe jutott ma reggel, hogy vajon mit gondolt aznap. Meg mondjuk még előtte lévő este, amikor összevesztünk. Aztán reggel, délben, amikor felszállt a buszra, amikor meglátott, amikor átöleltem. De mind közül a legjobban az érdekel, hogyan volt képes ott hagyni. Mármint, mégis mire gondolt, amikor felszállt a buszra? Mire? A lány, "aki nélkül létezni sem tud", ott ült a padon, a szeme fekete volt a kibaszott szemfestéktől, amit kurvára csak az ő kedvéért kent fel reggel, remegő kezekkel, mosolyba torzult képpel.
Szóval, szeretném tudni, mégis mi a francra gondolt, amikor megvette a kibaszott jegyet és leült a kibaszott ülésre. És kinézett-e a kurva ablakon, és látta-e, hogy mocskosul vagyok, és megbánta-e, amikor elindult a busz? Vagy csak ült és kurvára büszke volt magára?

Neeeem. Idióta vagy, hogy őt akarod. I-di-ó-ta. Mert egyszer nem elég mókás beledögleni valamibe.

Igazából ez már eléggé nem számít, ráadásnak olyan régen volt, hogy már érezni se érzek semmit, ha erre gondolok. Csak hányok a gondolattól, hogy megtette velem, én pedig négy napja arra várok, hogy bemásszak az ágyába, finoman fogalmazva. 
Szóval, egy idióta vagy, Scottie. És most megírom a nap harmadik bejegyzését, ami valószínűleg olyan hosszú lesz, hogy már holnapra lesz dátumozva. Lássuk, mit alkottunk idén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése