2012. december 12., szerda

lehet, hogy vissza kéne állítanom a bejegyzéseket. olyan fekete az egész. és nem valami lelkesítő. pedig lelkes vagyok. nagyon.
már amikor.

kezdem érezni a kevés evés hatásait: napközben szédelgek, haza érek és éhes vagyok, itthon nem érdekel semmi, feszült vagyok, álmos vagyok, rettegek a még több evés gondolatától, rettegek attól, hogy örökké ilyen maradok, megszállottan vizsgálom magam a tükörben minden öltözéskor, percekig állok a tükör előtt és mérlegelek, elég jó-e. sose elég jó. nem hiszem, hogy bármikor elég jó tudna lenni.
ennek ellenére nem érzem betegnek magam. nem hiszem, hogy az lennék. csak ilyen minimálszintű táplálkozó, hahaha. az akarok lenni. az vagyok.

csontossá koplalom magam, aztán rövid szoknyát húzok és csipkeharisnyát, és végiglejtek a mocskos emberek között. az érinthetetlen a mocsokban.
olyan tiszta leszek és olyan könnyű, hogy az már fáj.
vagy fekete csipkébe bújtatom magam és réééémesen szexi leszek. életemben először, hahahaha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése