2012. december 14., péntek

Próbálok

jobban lenni. Majd meglátjuk.

Ó, és próbálom elhinni az életem. Valahogy.

Azt hittem, csak mást nem tudok elviselni. Azt hittem, ha majd Ő szeret, az könnyű lesz, puha takaró, ami megvéd minden elől. De nem. Mocsok. Annyira nagyon. Nem akarom. Nem hiszem, hogy akarom. Könnyebb, igen, ezerszer könnyebb eltaszítani és elsétálni.

A boldogság fájdalom. A fájdalom boldogság (?).

***

Áhá, van remény. Talán mégse sikerült minden érzés-cafatot meggyilkolnom. Pedig hogy igyekeztem! Nem jó dolog rajongani, imádni, szeretni, akarni, vágyakozni, gondolkodni, hiányolni. Nem szeretem. De most elöntött az a múlthét pénteki érzés: úristen, holnap Vele leszek! Lehet, hogy ez az egész nagyon normális lesz, amikor
a) megszokom, hogy közöm van hozzá, igazán és nagyon
b) akkor és annyit vagyok vele, amikor és amennyit csak akarok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése