2012. december 10., hétfő

- sajnálom, egy ideig nem adom a régebbi bejegyzéseket, nagyon ilyen hangulatom van. majd, talán. -

a napot üresen kezdtem és üresen zárom. felemelő érzés. tényleg az.
és igen, ahogy múltak az órák, úgy kopott ki belőlem minden mocsok. reggel sírtam a vonaton a semmin, vagy hát inkább azon, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, hogy mindig a leglehetetlenebb kell nekem. aztán elmúlt. most semmi sem kell, csak hogy ilyen maradjak, érinthetetlen.

félelmetes ez az egész. tényleg nem érzek semmit. csak arra emlékszem, hogy éreznem kéne. valami rajongást vagy imádatot vagy visszavonhatatlant. de valaki ellopta. furcsa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése