2012. december 27., csütörtök

Vérmes

Ha gonosz lennék, azt mondanám neki, hogy "Nem találkozom veled, hiszen nincs okom rá, hogy veled akarjak lenni".
Nem tudom, miért csinálom ezt. Igazából azt hiszem, csak elég idő telt el ahhoz, hogy túlfájjon a hiánya. És ha valami a kelleténél több fájdalommal jár, akkor az szépen lassan becsúszik az agyamban egy dobozba. Ilyen, amikor öntudatlanul se akarok rá gondolni. Elhatárolódom.

Másrészről pedig túl sok időm van gondolkodni.
Hogy biztosan jó-e ez így, valóban ez a mese vége?
Nem. Mókás, de annyira még csak kérdések sincsenek bennem. Egyszerűen csak szeretném a lehető legtávolabb tudni magamtól. Közben várni a hétfőt. És aztán aznap mosolyogva elindulni, az ölelésébe bújni, imádni.

Igazság szerint rémesen érzem magam. A hangjától, ahogy kér, hogy beszéljek. Ilyenkor utálom magam, de utálom őt is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése