2013. február 13., szerda

valami új kezdődik

az a lány leszek.
az, akit a vonaton látsz, könyvvel az ölében, almával a kezében. kávé illatú reggelekkel, egy bögre forró teával, lábnyomokkal a friss hóban. szeretet illatú tekintettel és a valódi örökkével.

lecsorog az arcomról a jeges emlékezet, a jelenbe burkolt napfény vagyok, a jövőbe ültetett reményed, minden mozdulatod, minden szavad. a bőrödben vagyok, belekarmoltak az évek meg a fájdalom. tudom, hogy sokszor volt így - átharaptuk egymás torkát a saját igazunkért -, de a sebek gyógyulnak, az élet megy tovább, és most a farkasom fogja a kezem. a legvadabb és a legfélelmetesebb.

egyszer szembe jövök veled az utcán, amikor a szél az arcodba fújja a hajad, az ujjaid pedig a kabátod zsebébe mélyesztve pihennek egy sokkal melegebb világban. elsuhanok majd melletted, a füledbe súgom a múltad, és te emlékezni fogsz, nagyon is, még akkor is, ha ennek most nincs értelme.
nem is igazán akarom, hogy legyen, csak apró szilánkokat próbálok összeragasztgatni.  az a lány leszek, aki az a lány akar majd lenni.

keress.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése