2013. március 1., péntek

érte megérte érte megérte érte megérte

belehazudom a télillatú reggelekbe, hogy nem vagyok szerelmes, napközben eljátszom, hogy nem fáj a képmutató tekintet vagy a nem-elég érzése. délután egy majdnem idegen - mert szeret, mert akar, mert kellek, mert becsül, mert számítok - karjaiba bújok, és elhomályosul a tekintetem - kár, hogy csak képzeletben - a könnyeimtől.
nem tudok sírni.


ellenben tudok

bántani
harapni
karmolni
meghazudtolni
elvenni
venni
elvenni
húzni
vonni

nem vagyok egy jó ember. aki igényt tart rám, mégis mellettem marad. hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekelnek a csillogó tekintetű ingyen-lányok a sarokban. hazudnék, ha azt mondanám, nem akarok én is azzá válni.
akarok.
nem megy.
vagy varázskisasszony is lehetnék, mint mirr. mirr a példaképem, a boldogság tündérvirága. én meg a rothadás boszorkája. annyira szánalmas. de a kezébe akarok kapaszkodni.
az ujjaikra tekerem az összes kívánságom. mirr ujjaira, meg árny ujjaira. és addig csinálom, amíg boldoggá nem tesz a tudat, hogy

létezem
létezel
létezik


létezünk
léteznek
léteztek


- lélegezz -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése