2013. március 16., szombat

ki akarom koptatni magamból annak a délutánnak az emlékét
azt a fél órát
azt az éjszakát
azt a hajnalt

a levegőt, a hajamba kapaszkodó ágakat, a varjak károgását, a szívdobogást, a zihálást, a kétségbeesést, a lélegzetvételt, a lépteket, az acélszürke eget, a puha mohát a bőrömön, a reménytelenséget

ki akarom koptatni magamból azt az egészet
azt a mocskot

bárcsak. nem tudom. nem tudom már, mi bárcsak. bárcsak más valaki lennék, akiből elmúlik minden.

de nem vagyok más, csak egy emlékekből felépített kártyavár
színes lapok
összekarcolt hátoldalak
letépett szélek
megfakult képek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése