2013. április 3., szerda

a boldogság reményét az arcomra csepegteti az árpilisi eső. a bőrömre festi a szerelmet. vagy inkább a húsomba. az pedig csak kúszik és fúródik és istentelenül karmol ott, a bőröm alatt, az inak és erek megfejthetetlen egésze közt.
sósav tud lenni a kötődés, tömény méreg, fájdalmas és halálos - majdnem halálos. de holnap már úgyis meggyógyítanak. mentővel visznek az állomásra, majdnem háromnegyed ötre, mert hoppá, a kisasszonynak elszabadult a szíve, annyira szerelmes.


1 megjegyzés:

  1. nagyon szeretek tőled szépeket olvasni, tökjó kedvem lesz tőle(d) :)

    VálaszTörlés