2013. április 24., szerda

már elmúlt. délután a kertben nagyon erősen éltek bennem a szavak, rímek voltak, mondatok, összefont érzések, velős és megrázó igazságok, valódiság, nem átlátszó, fátyolos ígéretek és talánok, hanem csak önmagam, én, ezzel az összekotyvasztott személyiség-szerűmmel.
nem cukormáz és nem fájdalom, nem üres szavak, barokkos körmondatok és impresszionista villanások. maga volt a jelen, az el-nem-mondható.

de szétfújta a szél. vagy elmosta az eső. vagy kevésbé irodalmian - elfelejtettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése