2013. június 28., péntek

mi a pszichológiája annak, ha valaki (majdnem) állandóan fát rajzol? magányos, terpeszkedő vagy feltörekvő, hebehurgya-görbe vagy kecsesen egyenes (nem, mindig csak görbe), lakkot vagy lakatlan, és általában csupasz.
üres.
de nem fekete, hanem hófehér, vagy épp szürkén átrajzolt. most hófehér, nem akarom besatírozni, pedig ahonnan a jelenlegi ötlet jött, ott csupa-csupa-csupa fekete.

olyan, mint egy szív.

rájöttem, hogy szeretem a fákat, és ez valami nagyon új nekem.
és rájöttem, hogy semmit sem tudok magamról.

1 megjegyzés:

  1. Valamikor fiatalabb koromban én se tudtam eldönteni, hogy ismerem e magam. Mindig Gabit faggattam: "Szerinted milyen vagyok én,azon felül hogy csúnya?" Rám nézett azokkal a gyönyörű égszínkék szemeivel és puszit nyomott a nagy orromra: "Te különleges vagy Tony, mert szeretlek! És ezen felül semmi se érdekes......" Mióta egyedül bandukolok az élet országútján nekem is minden fekete.... még a szívem is......

    VálaszTörlés