2013. július 17., szerda

anya tudja. tud rólam - és ez mindig meglep -, ha nem is teljesen, de valahol, valamilyen szinten igen. többet tud, mint amennyit megmutatok - persze így se eleget. de látja. látja, hogy nincs minden rendben, és néha napján (mondjuk mint ma este), amikor együtt sürgünk-forgunk a konyhában, a csirkére só és bors kerül, a fagyasztott zöldségek pedig a fémtálba hullanak, hogy anya vegetát szórjon rájuk, ő rákérdez dolgokra, én pedig csak vállat vonok és egy "nem tudom"-ot krákogok zavaromban - de aztán újra értelemezek és átrágok mindent: és mondom.
és akkor jön az, hogy meglep. hogy tudja, még ezt is, ezt is, meg ezt is, pedig esküszöm, egy szóval sem említettem meg neki. ha nem is teljesen (hiszen nem engedem), de ismeri a lelkem, és azt hiszem, érti is. ettől pedig sírnom kell.
úgyhogy már nem is tudom, miért (azért-e, mert ilyenkor mindig ledöbbent, hogy figyel, vagy azért, mert minden érzésem összecsapott bennem és felszínre kerültek a dolgok), de elbőgtem magam. szerettem volna felmenni a szobámba, és csak sírni, nem beszélni senkivel, csak kisírni a haragom, a bánatom, a dühöm, kisírni mindent, ami bennem van, de nem tettem, nem hagyhattam ott, különben is jól esett a beszéd, olyan törődés illatú volt.
még mindig érzem a szorítást a torkomban, még mindig furcsán vagyok, és fájok, és úgy érzem magam, mint egy hal - mert üres vagyok és erős, és ilyenkor, ha alig van bennem valami, mindig szálkásnak, érdesnek érzem magam belülről, mintha még a lélegzetvételem is csikorogna a belsőszerveim közt -, és nem tudom, mit csináljak. még annyira sem, mint hétfőn vagy vasárnap, vagy mint az elmúlt majdnem egy évben bármikor.
nem tudok semmit mondani, fát akarok rajzolni és sírni.

4 megjegyzés:

  1. Amikor elolvasom az írásaidat mindig utánuk órákig töprengek. Vajon miért fáj egy 17 éves lánynak a világ? És nem kapok választ. Megint elolvasom ezt a szívbemarkoló írást és már én is fájok.....
    Fáj,hogy én nem fordulhatok az anyuhoz,hogy kérdezze meg milyen volt a napom. Mert az anyukám már régen meghalt... És fáj,hogy olyan rettentő magányos vagyok,mert nincs egy igazi barátom sem.......

    VálaszTörlés
  2. ez a tizenhét éves lány keresztül ment már néhány dolgon, de azért igyekszik.
    persze sokszor én vagyok az oka a fájdalmamnak, könnyen lerántom magam a mélybe, de majd igyekszem pozitívnak lenni, tényleg.
    ne fájj miattam, ez az én választásom volt, minden, és meg fogom oldani, és rendben is leszek.
    te is igyekezz, csak élvezd ki a pillanatokat - azok megmaradnak mindig, hiszen tudod, Gabi is megmaradt neked, akármilyen rég is kellett elbúcsúznod tőle.

    VálaszTörlés
  3. Kedves vagy! Igen igyekszem megélni minden pillanatomat. Gabi sose fog örökre elmenni,mert akire emlékezünk az mindig itt van velünk..... én nem miattad fájok,ha nem a múltam miatt.... sokan azt mondják,ideje lenne már leszállnom arról a kósza felhőről amin évek óta utazom......

    VálaszTörlés
  4. ideje volna - és nekem is ideje volna sok dolgot bedobozolni és elfelejteni. csak ugye, ez nem olyan egyszerű.

    VálaszTörlés