2013. július 28., vasárnap

Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat

Ő ott, én itt. Ő a körben, én kívül. Vele sokan, én egyedül. Ő velük, én nélkülük.

 - Semminek érzem magam, semmibbnek, mint eddig, mert az egyetlen, akinek talán számítottam, nos, még az is kicsúszik a kezeim közül, nem látom magam, fátyolos az ég, én nem én vagyok, hanem ő, nem az én szemem néz vissza, hanem az övé, nem az én nevem kell, hanem az övé, nem az én kezem, nem az én lelkem, nem az én énem. -

Ő haza, én itthon. Azt akarom mondani neki, hogy olyan ő nekem - és ne vihogjon -, mint a hülye csajnak a hülye vámpírja, tudjátok, olyan örökkémegminden, mert vasalás közben kapcsolgattam és az a film ment az egyik csatornán. Arra gondolok, hogy felhívom, vagy arra, hogy még el sem olvastam a kórházas füzetét, mert nagyon fájna, és nem tudom. Eszembe jut, hogy mennyi maszlag volt már velünk, mármint jó maszlag, és remény fut végig a gerincemen. Akarom a jót. Aztán hívom, és mondja. Ő megint velük, én eszméletlen egyedül (félve, hogy egy gyilkos bejön és felvágja a hasam, hogy kiraboljon, ellopja a szerveim meg az emlékeim meg az agyam). Ő mellettük, aztán mellette, ülve, beszélve, én meg itt, a kertben, a fűvel, a fákkal, meg a sáros földdel, a napfénnyel a hátamon, meg a mindennel, hogy mi van, ha. Ez úgy is ki fog törlődni vagy el fogom tüntetni legalábbis, de nem baj, le kellett írnom. Le kell írnom, hogy eltűnnék, mert félek, mert arra gondolok, majd lesz valaki, akinek én kellek, nem a ködös fény a szememben, nem mások helyett, hanem magamért, minden nélkül, úgy, ahogy ti kelletek az éppen egyetlennek, tudjátok, olyan boldogan. Írnék neki egy sms-t, hogy "siess...", mert szeretnék valamit, de az úgy sem számít semmit, amit leír. Most úgysem számít semmi semmit, nem érnek semmit a mozdulatok vagy a szavak, ha egyedül maradok, karmol minden, és belülről tép, és sírni szeretnék, és elmenni messzire, az örökkön örökkére - magamért -, de nem teszem, és nem sírok, és nem tudom, írok-e neki, talán nem is, mert úgyis hazaér lassan

csak a szívem ne fájna ennyire

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése