2013. július 5., péntek

málna

ha ma megkóstolnálak, örökké aludnék.
az a szomorú, hogy majdnem akarom.

*

fölösleges titkolni bármit - mondjuk, hogy fáj, éget, szúr -, mert semmi sem számít. meg mondani is fölösleges akármit, mert sose elég jó vagy ilyen vagy olyan. én nem vagyok elég nagylelkű, én önző fruska vagyok, egy kövér önző fruska, akinek csak saját maga számít. én nem tudok semmit sem eléggé megérteni vagy átérezni, de legfőképp nem tudom, hogy mi hogy megy itt meg ott - mondjuk egy kórházban -, és nem mondom eléggé szépen, hogy szeretlek, és egyébként sem tudok megmukkanni, ha kérik.

semminek érzem magam, valakinek, aki inkább hátráltatja és lehúzza, mint segíti. semmi vagyok, mindig az voltam, maradok is, köszöntem. mert az én szavaim nem elég akármilyenek ahhoz, hogy elsőre súlyuk legyen, hogy elsőre elhiggye őket bárki - mondjuk a szerelmem, hogy hiányzik, és fontos, és szeretem, és minden rendben, és ilyesmi -, nem tudom, mi kell ahhoz, hogy érdemesnek tartsanak arra, hogy nem mordulnak rám, amikor nekem is épp olyan rossz (jó, nem, tudom, hogy nem, csak önző vagyok, fujj, tudom, hogy mocsok, tudom, hogy neki rosszabb, hogy neki minden sokkal nehezebb, nem kéne hisztiznem, nem kéne erről írnom, be kéne fognom a szám), mint neki.

de én csak én vagyok, érzelmi analfabéta, önző és egoista dög. meg mihaszna. meg semmi. nulla.
n u l l a
vagy még annál is kevesebb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése