2013. szeptember 30., hétfő

most jó

csak maradjon is így. ma sikerült mindent tökéletesként megélnem, és igyekszem - nagyon - az élet pozitív oldalát nézni. hét elején valahogy mindig megy. próbálok nyitott lenni. próbálok mosolyogni, ha elmarad az utolsó három órám, ha szeplős sajtos szendvicset csinál nekem, ha nem felelek történelemből, ha a testvérem azt mondja a szerelmének, én vagyok a példaképe, ha valaki őszintén mondja, hogy jól áll a pulcsi rajtam, ha a tükörben látott majdnem-vékony lány meglepetten pislant rám, ha a bögre tea gőzölög a kezemben, ha magyart tanulhatok, ha jobbnál jobb könyveket olvashatok, hála a magyar faktnak, ha bogi felhív, hogy mi a lecke, ha evi rám mosolyog, ha anna egy szivecskés "te is"-t válaszol a "hiányzol"-omra - ha egy percig szép az élet.
nem tudom, mi lesz holnap (eredmények, matek dolgozat, nyolc óra, hideg, október), de állok elébe. valahogy ha mostanában rossz is, sosem annyira, hogy húzzam is magam lefelé, vagy ha meg is történik a zuhanás, összeszedem magam. semmi sem az, aminek látszik.
semmi sem olyan rossz, mint aminek látszik. nehéz lesz, de megéri.
érte.
értünk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése