2013. október 6., vasárnap

fájok - félek

elhanyagolsz, tudd meg, és ne hidd, hogy nem veszem észre. tudom. érzem. persze lehet, hogy csak kábult féltékenység a senkire vagy a mindenkire, de én akkor is érzem az ereimben, hogy szakadunk, már alig vagyunk azok, akik eddig, már csak a minta, a szokás, az ígéreteket tartanak össze minket.
te meg én már nem az a lány és nem az a fiú vagyunk, már talán nem is mi, csak valami összekapcsolt, a fájdalom által összetapasztott bárkik.

el akarok menni innen, itt akarlak hagyni téged, meg ezt az egészet. nem akarom, hogy számítson más, nem akarom, nem akarok érezni, nem akarok létezni. elveszel tőlem mindent, tudd meg, már az életem és a mosolyom is.
eddig legalább kárpótoltál, de már kit érdekel, hogy vagyok? most löksz, folyton, én meg már nem érzem, hogy kapaszkodni akarnék.

zuhanjunk

nem félek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése