2013. december 3., kedd

fáj, és émelygek, alig van agyam, minden elfolyik mellettem, fáradt vagyok, aludni szeretnék
de már nem érzek kényszert, hogy felhívjam, csak azon gondolkodom, hol lehet, és hogy lesz csütörtökön, és azon, hogy jövőhét szerdán lenne egy éve, meg hogy emlékszem, mit írtam a tumblrömbe majdnem tizenkét hónapja, hogy egyszer majd megint nem fogjuk egymás kezét - és most, hogy eljött ez az idő, és hazafelé sétáltam egyedül, valahogy furcsán könnyű volt furcsán egyszerű és tompa, és ezzel együtt valahogy mégis valami érezhetően darabokra szakadt bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése